Jafcsák Szabi hétvégi beszámolója:
Hét közben már folyamatosan böngésztem az időjárást, hogy a nagy szélcsendes időszakok után előjön-e a jó szél rejtekéből. Nagy örömömre elkönyvelhettem az adatok láttán jó szelet péntek szombatra. A pénteki nap szokás szerint jött Pisti és mentünk le a tóra. Szokásos, megérkezés hajó előszedés és kis időre rá már bütykölünk is valami újítást, tuningoljuk a gépezetet – ami már a többiek szerint így is szét van 'tuningolva – aztán öltözés gyors vitorlahúzás és megyünk is a vízre. Aznap hirtelen megélénkülő 3-4es Bf erősségő pöffös észak-nyugatias szél fújt jellemzően nagy irány váltásokkal ahogy a Velencei-tavon lenni szokott.
Alig mentünk pár kört a tavon amikor egy raum szakaszból kezdtünk felélesedni a déli parttól 30-40méterre amikor is jómagam már épp mentem a trapézra de Pisti megcsúszott lee kocsi elengedett és szépen eldöltünk, mint a toronyóra. Ezzel annyi gond volt, hogy a szél kb 30fokos szögben sodor a part felé. Gyorsan megpróbáltuk felállítani a hajót de valószínűleg a shott be volt akadva így nagy látványosan átlapoztunk. Ilyenkorra elég közelre sodródtunk a parthoz és fel se tudtuk állítani. Az árbóccsúcshoz úsztam és így próbáltuk átfordítani a hajót, hogy a vitorla szél felé nézzen megincsak, nem igazán sikerült, mert a latnik az iszapot kaparták már. Ilyenkor iszonyat ereje van a szélnek, ahogy belekap a trambulinba és csak akkor tudtuk megállítani ketten a hajót, amikor már leért a lábunk, ekkor már méterekre volt a kövektől, és ha elkezdtük a felállítást, akkor méggyorsabban rásodródott.
Egyszer csak megjelent a Róka Sanyi a Sípos Bencével. Bence beugrott a vízbe megfogta a hajó orrát miközben Pisti elkezdte felállítani, én gyorsan odaúsztam felmásztam hozzá, és ahogy kiemeltük a vízből és felállt a hajó, meg is indúlt el a kövektől a nagypálya felé.
[Az írásomhoz lehet, hogy kell egy jó adag térérzék az elképzeléshez?.]
Ebből az az igazi tanulság, hogy soha ne menj túl közel a parthoz katamaránnal, mert nagyon gyorsan a köveknél találhatod magad és ha nincs külső segítség nemhiszem, hogy kár nélkül meg lehet úszni.
Megjegyzésként a parton álló emberek közül egy srác kezdett fényképezni minket, és próbált építőjelelgű ötletet adni meg látszott rajta a segítőszándék, de inkább úgy álljunk hozzá a dolgokhoz, hogy a partonállók közül senki nem fog segíteni, mert a többség csak konstatálta az esetet és ennyi.
Szombati napon, otthon még nemigazán tudtam mire számítsak, de ahogy leértünk látom nyílt nap és csak fokozódik a szél, lehetett vagy 5-6os szél ki tudja mekkora befújásokkal. Kicsit fenntartásom volt a felszerelés épsége miatt de mivel már volt kinn egy hajó, abból a látványból sok elképzelést lehetett szerezni miylen igazán kinn.
Szereltünk és mentünk vízre, első pár méter még csak veszteglés és kötelek igazítása. Az első fordulónál tapasztaltuk meg igazán a szél erejét, hiszen akkora befújás jött, hogy trapézon se tudtuk igazán elindítani az elején a hajót. Pár szakaszt kreuzoltunk a csőben utána spit húztunk és indúltunk ki a nagypályára, szerencsére úgy fújt a szél, hogy keresztben simán át lehetett vágtatni a tavon. Amilyen sebességgel ment a hajó komoylan figyelni kellett a szörfösökre, mert csak úgy faltuk a 20métereket a vizen. Az elején még bizonytalan volt kicsit a dolog, hisz egy-egy forduló és halzolás foylamán annyi víz csapódott az arcomba, hogy szinte vakon húztam a kötelet és másztam a túloldara.
Kis idő elteltével kezdtük felbátorodni megszokni a szelet és a sebességet és belegondoltunk, ha heteken át ilyen szélben edzenénk, mint a nagyok akkor egy kicsit megéreznénk a cájgot magunk alatt. Na meg ha olyan körülmények közt lennénk, akkor bátrabbak is lehetnénk, mert nem okozna gondot egy iszonyatos borulás után a tovább folytatás, mert vagy ott vár a parton az új vagy egy nap múlva megjön…
Egyik raum szakaszunk után, kreuzban elindúltunk a pálya teteje felé, a szél egy kicsit egyenletesebbé vált és akkor úgy éreztük, nagyon fut a hajó. Én a crossbeam mögött áltam egy 15-20cmel Pisti közvetlen mögöttem, ideális magasságban mentünk és az alsó test csak úgy hasította a vizet, aztán elkezdett lekacsingatni a víz alá, mire átfuthatott volna teljesen az agyamon, hogy de bátrak vagyunk addigra lefurt és mind a ketten előrelendültünk, Pisti a spi baum végénél ért vizet én meg a hajótest eleje és a fock között csapódtam. Szerencsére nemtörtént semmi baj meg kár, így mosolyogva állítottuk fel a hajót és mentünk tovább!
Persze nembiztos, de jólhangzik nem?
Mivel még a versenyen se tudjuk megszámolni, hogy hány kört mentünk így ebből a napból is kimaradt még egy borolásunk amiben nem vagyunk biztosak…
Egy szó, mint száz néha a sebesség élvezete elfedi a pontos odafigyelést, mint a mi esetünkben, annyira jóvolt tökéletesen menni, hogy kicsit túlbátrak voltunk, ami nem mindig baj.Az erős szeles nap jobban rávilágított arra, hogy ha megvan egy szintnyi vitorlás tapasztalat és az összeszokottság is megfelelő erős szélben is be kell válalni dolgokat az ésszerűségen belül, mert ez által fejlődünk igazán!
Jafcsák Szabolcs
2008-05-21
