A 34. America’s Cup nem múlt el nyom nélkül, hihetetlen népszerűsége sokat segít sportágnak.
Kezdjük mindjárt az utánpótlás neveléssel.
Azokban az országokban, ahol a sportvitorlázás nem csak az egyetlen OP-Laser-420-470-20évkihagyás egyirányú utcában (vagy zsákutcában ?) döcög előre, hanem alternatív utak is vannak, minden eszközzel igyekeznek népszerűvé tenni a vitorlázást a fiatalabbak körében. Ez nem könnyű ott sem: a mai 8-10 évesek előtt a mérleg egyik serpenyőjében Xbox, ájped, minecraft és még sorolhatnám, ezekkel szemben kell valami menő alternatívát mutatni. Biztosan jól mutat egy OP vagy Kadett, de talán egy ORACLE matricás 14 lábas katamaránnal könnyebben boldogulnak a klubbok.
Megint csak az AC34-ről dobbantva, előbb a hajótervezők fantáziája kezdett szárnyalni az idén, aztán pedig a katamaránok emelkedtek a víz szintje fölé. 
A fejlesztések további iránya tehát a stabilitás fokozása, ennek pedig a jelenleg legkézenfekvőbb módszere a foilerként is működő svertek állíthatóvá tétele. Nos, ez az, ami nem könnyű feladat.
A C-class osztály mindíg is a katamarán vitorlázás és fejlesztés élvonalát jelentette, az idei VB hajóiból kettőt is megcsodálhattunk a kiállításon. A svájci Hydros csapat 2. helyen végzett, hajójuk minden részletét testközelből lehetett nézegetni, volt rajta mit csodálni:
A svertek minden irányban állíthatóak. Föl-le, döntés előre-hátra-kifele és befele, és valamennyi állítást a (túloldali) trapézon lógva is el lehet végezni. a sverten ébredő giga erők mozgatásához 1:nagyonsok mikrocsiga áttételek, fűzött dynema kötelek mindenfele. A sverfedél kialakításáról azt mondanám, hogy ez még nem a kereskedelmi forgalomban verzió, bár tulajdonképpen nem is létezik kereskedelmi forgalomban kapható C-class…
Ha a trapézon a víz fölött egyensúlyozva kevés lenne a bonyodalom, lehet még állítani a kormány dőlésszögét is. És akkor ez még csak a platform, 
A megoldásokat fürkésző értetlen ábrázatom önmagáért beszélhetett, a csapatfőnök Jérémie Lagarrigue (korábban a L’Hydroptere csapat tagja, nem mellesleg F18 világbajnok 2013-ban, stb…) készségesen sietett segítségémre. Közben rákérdezett honnan érkeztem, azonnal előjött neki a 2011-es Balatoni F18 VB és a P50 fejlesztés, jó volt tudni, hogy rajta vagyunk a térképen.
A C-class VB győztes Grupama hajót sajnos csak egy kordon mögül lehetett megnézni. Nem kevesebb bonyodalom, de lényegesen szebben kidollgozott részletek. Úgy hallottam, 200E EUR környékén volt a projekt költségvetése, azért ez érződik a karbonszagú levegőben.
Lehet, hogy csak én vagyok paranoid, de a letisztultabb formátum ellenére még mindig nem érzem, hogy csak a 60M Ft választ el attól, hogy egy jót tudjak vitorlázni egy ilyen hajóval.
Flying Phantom
Hétköznapi vitorlázó szemével nézve ígéretesebbnek tűnik a 18 lábas Flying Phantom, egy jól átgondolt letisztult koncepció. Az L alakú sverteket itt csak a hosztengely mentén lehett állítani, kereszt irányban nem (és persze föl-le). Az állítószerkezet lényege egy menetes szár, amelyet egy, a túloldali trapézre átvezetett kötéllelel lehet fogatni. Működőképesnek tűnik.
A platform 3 méter széles, a hajótest formája ugyan megegyezik az F18 Phantom formájával, de a kompozit üvegszál/hab helyett karbon/méhsejt. A svertek néhány centiméterrel előrébb is kerültek az F18 plaftormhoz képest.
Karbon árbóc, szépen kidolgozott részletek minden fele. A genakker a topra húzható, nagyon lapos. A hajó 6-7 csomós szélben már elemelkedik, 10 csomó fölött pedig már negyedszélben is a víz fölött közlekedhetünk vele. Impresszív T kormányok és kormányszerkezet:
További képek itt a galériában.
UI. Voltak még egytestű vitorlások, kisebb és nagyobb motorosok elépesztő mennyiségben, sajnos ezekről már nem volt időm képeket készíteni.
